Mikor kezdhet el az ember vajon blogot írni? Akkor, ha valamit szenvedélyesen szeret, melyet szeretne megosztani másokkal? Vagy akkor, ha van elég ideje és energiája összefoglalni nap, mint nap a gondolatait és nem akar csak szimplán túlélni ebben a kegyetlenül rohanó világban? Vagy talán pont akkor, ha valamire rájött a csöppnyi élete alatt és ebből összegezve a tanulságot oda akarja mondani a saját véleményét a világnak. Talán mindegyik kell hozzá és jó pár más hajtóerő is. De egy nagyon fontos dolog van, nem szabad a rutinját megtörni. Nem szabad azt mondani, hogy most nincs kedvem, most nem írok. Ezért az az elgondolás, hogy inkább hetente egyszer valamelyik nap írjunk valamit, de azt, ha törik ha szakad megírjuk, jobb, mint az hogy amikor éppen időt akarunk rá szakítani akkor írunk. Mert a rendszeresség jellemfejlesztő erővel bír. 

Hajdan én is elkezdtem írogatni ezt a blogot, de csúfos kudarccal végződött a dolog, pontosabban nem volt értelme írnom tovább, mert az illetőből kiszerettem majd megtaláltam életem párját. Azóta sokat változott az életem, s talán most értelmesebbre tudom felhasználni ezt a felületet, mint hajdan. Talán most sikerül felülemelkednem a gyarlóságon és önzésen, ami a saját kis életemben van és elindulni a nagybetűs EMBER jelző felé. Igen szeretném nektek tisztelt olvasó megmutatni, hogy mit is jelent nekem, az EMBER így csupa nagybetűvel.

De ahhoz, hogy ezt meg tudjam csinálni, kell valami tematikának lennie, amit végig véve ezt meg tudom csinálni. Ez a vezérfonál nem lesz más, mint az ABC és a magyar értelmező kézi szótár. Így hogy a tematikát még követhetővé tegyem a 2010-ben újra kiadott: Akadémiai magyar értelmező szótár = Dictionary of the Hungarian language / [főszerk. Pusztai Ferenc] ; [vez. szerk. Csábi Szilvia]. Elnézéseteket fogom már előre kérni, ha az esetlegesen magyarázatot nem igénylő szócikkeket csak egymás után fel fogom sorolni, mert lesz olyan jócskán. Nagy kihívás előtt állok, de meg fogom csinálni. Azaz, hogy tudatosítsam: 75000 szócikket kell majd átnyálaznom. Nem lesz egyszerű de megoldom. Mert érett vagyok a feladatra. Akkor jövőhét vasárnap találkozunk. Üdv: Sajó Péter

UI: Napi elgondolkoztató gondolataim, tőlem-nektek:"Ne attól félj, ami megismerhető, attól félj, ami megismerhetetlen és még is létezik."

" A társadalomban egyfajta torz fejlődés van jelen, melynek legszebb példája a kapitalizmus."

Ezen a kissé borongós vasárnapon. Elkezdem. Az igazat megvallva, egyszerűbbnek gondoltam a dolgot, s csupán akkor döbbentem rá jobban mire is vállalkoztam, mikor kezembe került az értelmező kéziszótár. Nem nagy műről van szó, de nagyon nehéz a szavak közötti válogatás. Ugyanis nem minden szóra tudok majd írni valamit, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem minden szó tartalma olyan, mely döntően befolyásolna valamit is az EMBER fogalmamban. Lesznek olyan szavak is, melyek összekötődnek akaratlanul is, így talán többször fogok egy-egy témakörbe belefolyni. De ez van, ilyen az élet. Akkor hajrá. Üdv:Sajó Péter Viktor

UI: Azokat a szavakat is feltüntetem, melyet nem tárgyalok, csak hogy leellenőrizhető legyek. S emellett az esetleges újra gondolásokat, sem szerkesztem át, hisz így a gondolkodásmenetem, amely néha nagyon kaotikus jobban láthatóvá válik.

Az "A"

(a:-,á:-,abajgat:-,abál:-,abaposztó:-,abárol:-,abba:-,)

abbahagy, abbamarad: Itt máris egyből az egymás után következő két kifejezésekhez közös fülszöveget kell bebiggyesztenem. Míg az egyik a cselekvő nézőpontja felől nézi a dolgokat (abbahagy) addig a másik a cselekvés irányából közelít (abbamarad). És ezáltal feltehetjük magunknak a kérdést, ez a két nézőpont mennyit nyom a latba? Basszuskulcs! Sokat! Ez a két nézőpont az EMBER-ré válás folyamatában olyan, mint az írás, olvasás az iskolában! Talán ha németes hasonlattal élhetek, az abbahagy, passzív párja az abbamarad. Mert fontos különbséget tenni, a szándékok közt.

abbahagy: Amikor az EMBER el kezd kialakulni, alapvetően abbahagy rengeteg mindent, a siránkozást, szép lassan a gyűlölködést, az irigységet, mert rájön, hogy felesleges energiapocsékolás. Mert az ember a boldogságra született, olyan boldogságra, mely nem fájdalomból és anyagi javakból táplálkozik. Melyben a "mi" többet jelent az "én"-nél. De térjünk vissza az abbahagyra, mert a végén még a Római-birodalom bukásánál fogunk kikötni. Gondolati kalandozások révén. Abbahagyni dolgokat, nem csak a felnőttévállás, hanem az élet szerves része, mert amit elindítunk, legyen szó akár negatív akár pozitív dologról az életünkben, ilyen vagy olyan formában, de befolyásolni fogja azt az időt, amit e Földön töltünk. és pontosan ugyanígy az ha valamit abbahagyunk. De míg az abbahagynál egy döntésről van szó, melyet  ilyen vagy olyan szempontok alapján hozunk meg, addig az abbamaradnál, ezt nem bírjuk befolyásolni. Azaz az abbahagy legfontosabb kulcsmomentuma a DÖNTÉS! A döntés mely az egyén szuverén joga. Sajnos sokszor, úgy döntünk, hogy nem szánunk elég időt arra, hogy körbejárjuk a dolgokat, alaposan megfontoljuk, megvizsgáljuk. S sokszor van az, hogy idő és ismeret hiányában szinte vakrepülésben hozunk mindennapi életünket alapvetően felforgató elhatározásokat, melyeket az utólagos információk birtokában, soha nem indítottunk volna el, s abbahagyni épp annyira nehézkes és problémás, mint teljesen átlátni a képet, a döntés előtt, ha nem szánunk rá kellő időt. Talán a mai világ felgyorsulása is okozza, hogy emberek sokszor bízva a jövőben hitelt vesznek fel, vagy olyan szakot választanak az egyetemen, melynek neve jól hangzik, de igazából abszolút nem illeszkedik a leendő tanuló elvárásaihoz és képességeihez. 

Nekem az életem két legnagyobb tanulsága pont ez volt. Eldobtam a tanári pályát, melyre kölyök korom óta áhítoztam a jó fizetés reményében és ráadásul még hitelt is vettem a nyakamba, bízva jövőmben. S mai fejjel, soha de soha nem  indítottam volna el ezt a lavinát. De van, amit nem lehet csak úgy abbahagyni, hisz mindennek meg van az ára. Én az álmommal és a pénztárcámmal fizettem olyan dolgokért, amelyek utólag megismerve nem sok értelmet adtak az életemhez. Ezért is mondom minden kis palántának, akit formálni tudok, hogy ha az anyagi világról dönt, sose keverjen érzelmeket a dologban, mindig legyen 90 %-ban inkább racionális, hisz egy bankot semmi nem hat meg.

UI: "Aki a mai világban a vágyai alapján és nem az ész érvei alapján dönt egy anyagi kérdésről, olyan, mint aki orosz rulettezik."

abbamarad: Ahhoz, hogy valami abbamarad-e vagy sem, igazából az igazi EMBERNEK úgy egymagában nincsen döntően köze, ha nagy horderejű dolgokról van szó, de  társadalmi folyamatoknál még is nagyon is fontos benne. Ez elég zavarosan hangzik, egy kicsit magyarázatra szorul..

Ugyanis, maga az abbamaradás csupán annyit jelent, hogy megszűnik maga a folyamat vagy cselekvés. Vedd példának azt a mondatot: A háborúk abbamaradtak. Vagy a : Vulkánkitörés abbamaradt. De minden abbamaradó dolog mögött ott húzódnak az emberek vagy a természeti törvények. A természeti törvényekkel az emberiség nap, mint nap dacol, de végül nem, mindig a természet erői érvényesülnek. Ezt én jómagam, nem tartom gondnak, akár ha az öregedés nézem vagy egyéb élethez köthető fizikai folyamatot, akár a természet nyers erőinek megnyilvánulását. Az abbamaradban van egyfajta külső szemlélődő vagy szenvedő megnyilvánulás.

De itt jön a csavar, ahhoz, ami a társadalmon belül zajlik, már igen is kell az EMBERNEK energiát befektetni, ha szeretné, hogy bizonyos folyamatok abbamaradjanak. Miért? Mert a társadalmi folyamatok mozgató egységei az egyének viselkedési megnyilvánulásai. Azaz a kicsi EMBEREK, ha összefognak, akkor a társadalmi folyamatokat meg tudják állítani, azaz a folyamatok abbamaradhatnak. Ezért gond a társadalmi passzivitás, hisz passzivitással nem lehet megoldani azokat a bajokat, melyekkel az egyén nem tud egyet érteni. Nem fog akkor abbamaradni, a Föld szennyezése, amíg az emberek nem emelik fel a szavukat az ellen és nem fognak cselekedni. És erre jönnek a jó kis kifogások, melyek alapján az emberek mentségeket keresnek. Pl.: "Egy fecske nem csinál nyarat...." meg, "Ez a nagy fejeseken dől el....." Bocsi, de kimondom: A NAGY BÜDÖS LÓFASZT! Ha csak azt az életközösséget tudod befolyásolni, ahol élsz, legyen az egy utca vagy csak egy család és ezzel példát mutatsz, lesznek olyanok, szépen lassan, akik követni fogják a példádat. És ennyi elég lesz. Nem kell többet csinálnod, mint figyeli, véleményt alkotni és másokkal a véleményedről beszélgetni. ÉS nem szabad soha azt mondani, hogy a társadalmi nagy kérdések nem ÉRDEKELNEK, mert társadalomban élsz te is én is, minden ember. Csak rajtunk múlik, hogy a kormányok hogy döntenek vagy, hogy a dízelt felváltja-e a biodízel.Pl.: Ha mindenki biodízelt akar venni, a piac alkalmazkodni fog. Csak ahhoz, nem szabad megalkudni, mert a megalkuvás, amit a kényelem szül, nem EMBERHEZ méltó.

UI: "Az ember önzősége befolyásolja a világ sorsát, egy homokszem a szélben nem csinál sok változást a világban, de láttad már a homokvihar által elkoptatott szirteket." By: Sajó Péter Viktor

Ajánlom figyelmedbe: Konfucius munkásságát a rendről. Nézz, utána megéri.

(abban:-,abbé:-,abbeli:-,abbizony:-,abból:-,abbreviatúra:-,abc:-,abcúg:-,abcugól:-,ábé:-,ábécé:-,ábécérend:-,

ábécés:-,ábécéskönyv:-,)

Amikor hozzákezdtem, ennek a bejegyzésnek a megszerkesztéséhez, nem voltam mondhatni egyszerű helyzetben. Forrt bennem az indulat, és mint mindenki nagyon jól tudja, az indulat nem jó tanácsadó. De érdekes mód, ami után elkezdtem írni és közben fel felállva egy kicsit táncikáltam, csak úgy magamnak, egyből alább hagyott az indulatom és már csak a szó lüktetett az agyamban mely a következő címszó lesz: ABERRÁCIÓ. De van még pár szócikk melyet átugrottam, ezek pedig:

És most lássuk a vizidisznót!

aberráció: Ezt a szócikket, úgy érzem, elsőnek ki kell ide másolnom csak azért, hogy tényleg arról a szóról beszéljünk, amit értünk alatta. Az aberráció:1, vál Erkölcsi, nemi eltévelyedés, beteges hajlam. 2, tud Eltérés, módosulat | csill A csillagok látszólagos helyváltoztatása | fiz Optikai lencse (élességi) hibája.

És azzal, hogy kimásoltam ide a szócikket már is sikerült az egyik problémáját felgöngyölítenem magamban, ez pedig a plasztikussága. Mert figyeljük csak meg. A meghatározás két nagyobb részre osztható. A tudományos definíciókon belül a csillagászat és az optikai résszel szemben semmi problémám nincs, hisz azok teljesen merevek, ahogy egy tudományos definícióhoz illik. Valami vagy fekete, vagy fehér. Ezért szeretem én a matematikára épülő természettudományokat. Sőt mondhatni a tudományos eltérés, módosulat jelzők sem zavarnak, hisz nem bélyegez, csak megállapítanak dolgokat. ÉS itt van az egész szó rákfenéje! Hisz általánosságban nem a tudományos tartalommal használja ezt az ember, hanem morális alapon, ítélkezve. Talán pont ezért nem szeretem ezt a szót, mert az egyén szempontjából ítélkezik és ráadásul kellőképpen belemagyarázható.

Egy EMBER kerüli az alakítható jelzőket, hogy a kommunikációja tiszta és érthető legyen. És miért? Mert akkor nincsenek felesleges bonyodalmak az emberek között, ami energiapocsékolás. És minél kevesebb energiát fecsérlünk el felesleges dolgokra, annál több energiánk marad a valóban fontosokra. Vegyünk egy egyszerű mindenki által ismert példát. Ültetek már úgy, egy filmet nézve, hogy hangosan vagy magatokba felkiabáltatok, mert a főhős nem mondott el valamit a társának, amit ha megtesz, nem keverednek kalamajkába? Emlékezzetek vissza milyen bosszantó dolog volt. Na, erről beszélek, nem volt a szereplők közt érthető és világos a kommunikáció. Feleslegesen vívódtak, küzdöttek. A filmvásznon ez még elmegy, de a való életben ez egy igen kellemetlen dolog, ha bekövetkezik. Szerintem egy EMBER nem csak a boldog befejezést akarja, nem csak birtokolni akar valamit, hanem az utat is, mellyel eléri, meg akarja ismerni és ez által önmagáról is akar egy kicsivel többet tudni. De már megint elkalandoztam.

Hol is tartottam, ja, igen a plasztikusságnál. És annak problémáinál. Az aberrációval számomra pontosan az a probléma, hogy egy általánosított katyvasz a társadalomtudományi definíciója mely negatív jelzőként szerepel és mellette van egy természettudományos semleges érzelmi töltetű része is. Így a beszélő a mondandóját utólagosan helyesbítheti attól függően, hogy milyen a kijelentésének a vízhangja. Az által, hogy megjelöli, melyik meghatározására gondolt. És ez konfliktuskerüléshez és gerinctelenséghez vezethet, amely a leplezett, elfojtott gyűlölet és meg nemértettség melegágya. Mely, ha elég nagy tömegeket érint, katasztrófához vezethet. Mi lenne a megoldás az aberrációval kapcsolatban, hogy ne léphessen fel ez a probléma? Talán a meghatározások módosítása. De ez nem lenne egyszerű feladat. De miért is?  Nézzük ezt meg.

A társadalomtudományi definíció alapvetően két részre osztható tovább. Az egyik az eltévelyedés a másik a hajlam. Az eltévelyedésnél az ember szájízem nem vált még keserűre, hisz maga az eltévelyedés szó finoman utal csak az egyén vagy a társadalom által elvárt normától való eltérésre és nem feltételezi az állandóságát. Hisz az egész életedben egy dologban nem tévelyedhetsz el.

De vizsgáljuk meg egy kicsit jobban az erkölcsi eltévelyedést. Az erkölcs maga viszonylagos dolog épp annyira van társadalmi, mint egyéni része. Leginkább egy folyton változó értékrendet foglal magában. És mivel maguk az egyéni és társadalmi értékek folyton változnak, mondhatni ebben a jelentésében az aberráció teljesen fölösleges jelző. Így elhanyagolható. És mi van a nemi eltévelyedéssel?

Mivel eltévelyedésről van szó, eseti időszakos dolog csupán, mely a nemiséget érinti. Ezért a nemiséget nyíltabban kezelők körében használva elfogadható. Ilyenek az útkereső fiatalok, akik társadalmi és egyéni gátlásaikat levetkőzve fedezik fel saját szexualitásukat, hogy végül nem elhelyezkedjenek az egyik oldalt. Ahhoz, hogy megvilágítsam, két egyenértékű példát hozok fel, mely egy érem két oldala: 1. példa: Egy lány egy buli után kipróbálja a homoszexuális aktust egy barátnőjével, de a heteroszexualitást választja. 2. példa Egy fiú egy buli után kipróbálja a heteroszexualitást egy barátnőjével, de a homoszexualitást választja. E két példában, a lányesetében a homoszexuális aktus volt a fiú esetében a heteroszexuális aktus volt a nemi eltévelyedés, ugyanis egy heteroszexuális lányról és egy homoszexuális fiúról van szó. Így a nemi eltévelyedés jelentését, az aberrációnak, esemény függően kell használni szerintem. De mi a helyzet a hajlammal?

Na, ez már egy konkrétabb dolog számomra. A hajlamot az ember kapja, mondhatni egy fajta biológiai, szocializációs eleve elrendeltség. Ha kéri, ha nem. És ezzel, az átlagember, teljes mértékben egyet is ért. Pl.: Muzikális családban muzikálisak az utódok. A rákra bizonyos embereknek nagyobb hajlama van. És még lehetne sorolni a sok-sok példát. Ezzel így ilyen formában semmi baj nincs. Akkor lesz negatív száj íze az embernek, mikor a hajlam mellé a "beteges" jelző kerül. Mert ha valakire azt mondják, hogy aberrált és azt értik alatta, hogy beteges hajlammal rendelkezik egy kirekesztett, veszélyes és társadalmilag elutasítandó rétegbe sorolják az illetőt, amely nem épp az emberiesség csúcspontja. Számomra pont ezért is az egyik legvérlázítóbb jelzők közé tartozik, hisz ilyenkor a társaikra veszélyes őrültekkel, pedofilokkal vesznek  egy kalap alá. Amit meg jócskán kikérek magamnak, hisz egy felnőtt emberrel boldog párkapcsolatban élő, társaira nem veszélyes, felelősségteljes polgárként határozom meg magamat, aki a társadalmi szabályokat betartja. Ezzel kiveséztük az aberrációt. S csupán csak a végkövetkeztetésemet nem tártam elétek, hogy miképp változtatnám meg a meghatározásait, hogy az egyértelműséget segítse elő.

Ez nem könnyű a helyzet, hisz egy jócskán összetett tartalmú szóról van szó. Amelyet egy EMBERNEK mindig tudatosan kell használnia. Felvállalva egyértelműen a véleményét. MERT AZ EMBEREK FELVÁLLALJÁK A VÉLEMÉNYÜKET DE AZON, HA KELLŐEN OBJEKTÍV TÉNYEKET KAPNAK, HAJLANDÓAK VÁLTOZTATNI.

És most jöttem rá egy nagyon fontos dologra: A tartalmi és érzelmi töltés (pozitív vagy negatív) mindig jobban hat egy meghatározásban, mint a semleges érzelmi töltetű részei.

Ezért a saját kis világomban, saját magamnak így írtam át ezt a szócikket, s bár tudom, hogy az emberek nem fogják így használni, én így akarom, mert  szerintem így egyértelműbb: 

Aberráció: 1, Szexuális vágykielégítés valakinek vagy valaminek a kárára. 2, csill A csillagok látszólagos helyváltoztatása 3, fiz Optikai lencse (élességi) hibája.

És miért vettem ki a tudományos megfogalmazásból, az eltérés, módosulat kifejezéseket? Hogy még inkább egyértelmű legyen a dolog. Ja és mielőtt elfelejteném, a nemi eltévelyedés jelenségére új szót találtam ki, mert megtehetem, ez pedig az UTON. Majd mikor eljön, az ideje megírom azt a szócikket is. Alig várom már. De addig is vigyázzatok magatokra, pá. By:Sajó Péter Viktor

"Ha arra vársz, hogy minden gondodat megoldod, a boldogság előtt, lemaradsz a boldogságról. Mert az életben pont az a szép, ha meg tanulunk súlyokkal a bokánkon ugrani és bízunk abban, hogy életünk főnixmadara segít nekünk földet érni."

A mai feladatom az ABNORMÁLIS lesz. De előtte, megadom az átugrott szócikkeket.

(abeszin:-,ablak:-,ablakbélés:-,ablakdeszka:-,ablakfiók:-,ablakfülke:-,ablakhőmérő:-,ablakkeret:-,ablakkosár:-,

ablakkönyöklő:-,ablakköz:-,ablakmélyedés:-,ablakmosó:-,ablaknyílás:-,ablakos:-,ablakoz:-,ablakpárkány:-,

ablakpárna:-,ablakrács:-,ablakráma:-,ablakredőny:-,ablakrózsa:-,ablakszárny:-,ablakszem:-,ablaktábla:-,

ablaktisztító:-,ablaktok:-,ablaktörlő:-,ablaküveg:-,)

abnormális: Hivatalos definíciója szerint " Rendellenes, különös| Természetellenes (alkatú, fejlődésű) " Evvel a szóval kapcsolatban, bár könnyűnek tűnhet, nehéz konkrét gondolatsort felépítenem. Érzelmi töltete számomra semleges. Talán ez abból adódik, hogy maga a normális kifejezés sem körülhatárolt a mai világban. A normalitás paramétereit az egyének, mint szabadon dönteni tudó gondolkodó lények, mérlegelve vagy sem, határozzák meg. Nem mindenkinek ugyanaz a normális. De egy dolgot úgy gondolom, minden EMBER elfogad a normalitással kapcsolatban. Ez pedig a normalitás határainak változó képessége a megismerés hatására. Nem minden esetben tágulnak ezek a határok az új ismeretek meglétére. De minden esetben a határok elmozdítását egy belső vagy külső szellemi csatározásnak kell megelőznie. Melyben az információk mérlegeléséről szól. A legtöbb embernél a normalitásnak érzelmi oldala jelentősebb befolyással bír sokszor, mint a fontos tények. Hogy ez rossz, vagy nem, nem tudom megmondani, hisz nagyon összetett a kérdés és nem óhajtok ebbe jobban belemászni. De egy biztos, csak az ember dönthet arról, hogy ami az egyik nap még abnormális volt az holnaptól normális legyen. De ehhez az kell, hogy az ember leüljön és foglalkozzon a kérdéssel és ne zárkózzon be egy világnézetbe. Lehet, hogy nem fog változni a kérdéssel kapcsolatban az álláspontja az egyénnek, de legalább egy alaposan megerősített nézőpont áll azután a rendelkezésére az illetőnek. És igen ezt, ha kell nap, mint nap le kell bokszolni magunkkal. Úgyhogy hajrá, bokszoljunk csak. Mert egy EMBER képes a változás törvényét elfogadni, mert belátta a változás törvénye örök és sérthetetlen mindenkinek, aki az anyagi világban él. By: Sajó Péter Viktor

UI:"A természet nem akar semmit, a természet van. Ha Isten úgy akarja, akkor az úgy lesz, ha nem akarná, nem lenne. Ezért ne mond, hogy természetellenes vagy istentelen."

UI₂: Ajánlom figyelmedbe Hamvas Béla a Méhesben című munkáját, ahol a normális és abnormális életről értekezik

abnormis: lásd fentebb az abnormálisnál

abnormitás: lásd fentebb az abnormálisnál

(abonál:-,abonament:-,abonamentes:-,abortál:-,)

Ha valaki megnézi a soron következő szócikket, alapvetően dörzsölheti a tenyerét, hogy: „Na erről mit fogok mondani.” Ugyanis ez a szó nem más, mint az abortusz. Nos, van egy rossz hírem, a bölcs ember fáradtan nem megy sárkányt győzni. Azaz csak akkor kezd bele valamibe, ha tudja, hogy képes megcsinálni. Ennek az elvnek az ismeretében, ezt az igazán megosztó szót inkább kihagyom, mert nem szándékozom felette se fekete se fehér pálcát törni. Ez a szó roppant mód súlyos, és a súlyossága pont abból adódik, hogy hatalmas érzelmi és sorsbeli kérdésben szerepel. Ez pedig a lét. A LÉT mely ebben a szóban sűrűsödik össze, mert nem csak a saját sorsunkat irányítjuk abban a pillanatban. Ez a szó lehet kegyetlen és életmentő is, de az biztos, akinek ezzel a fogalommal meg kell ismerkednie egy kicsit azután másképp néz az anyaságra, mint előtte. Talán a tragédiákat megelőzhetnénk, melyben egy pillanat alatt megváltozik ettől a szótól a világnézetünk, ha végre komolyan vennénk a szexet és nem csupán a vágyaink kielégítéseként tekintenénk rá. Mert ha komolyan vesszük, azt is be kell látnunk, ha nem cselezzük ki a biológiát, akkor a partnerünknek és magunknak szerezhetünk nagyon fájó perceket.

UI: " A szex magunkról szól, a szeretkezés rólunk." By:Sajó Péter Viktor

Amikor ma este nekikezdtem a szokásos heti blogbejegyzésemnek, kicsit filozofikus hangulatban csücsültem  itt a gépem előtt. Mert a mai kifejezésem nem más, mint az: ab ovo. Be kell vallanom, ennek a kifejezésnek jobban utána kellett néznem, hogy beleillesszem az EMBEREK világnézeti rendszerébe. És nem volt könnyű feladat, elvégre is ez a szó nagyon is összefonódik, olyan ingoványos dolgokkal, mint a hit, a sors, a felelősségvállalás, és misztérium. De, hogy miért is mondom mind ezeket, pillantsunk egy kicsit jobban bele e kifejezés színfalai mögé:

Ab ovo:

Latin kifejezés. Szó szerinti jelentése a „ tojástól”. A kifejezés görög mitológiai utalás. Mert, ha Léda hattyúként  nem rak tojást, melyből megszületik szép Heléna, nem lett volna trójai háború, mert ő volt az egyik oka.

Ab ovo így annyit jelent: egy gondolatmenetet, ok-okozat sort egészen a kezdetekig, a gyökerekig visszavinni; eleve, eredendően.

De most hol is kezdjem, mely részénél ragadjam meg ezt a nagy gondolati pacát, amit ez a kifejezés az eszembe juttat. Az ab ovo egyfajta utólagos felgöngyölítése számomra az emberi tetteknek.......... És ez a jelenkorból a múltba helyezheti át a felelősségvállalást. Talán a múlt hibáztatása jelenünk sanyarúságáért sok ember számára vigaszt jelent, de az EMBEREK ezzel a vigasszal nem élnek. Miért? Mert a múlton nem változtathatsz, csak tanulhatsz belőle, de azt csak úgy lehet, ha a jelenben élsz, és a jövőre összpontosítasz. De ez csak úgy lehet, ha meg tudsz bocsájtani magadnak, azért mert nem tudtál álmokat, vágyakat, dolgokat, feladatokat úgy megcsinálni, ahogy szeretted volna.

Az ab ovo számomra tipikusan a Ha... kezdetű feltételes múlt idejű mondatok szépséges tárháza. Mi lett volna ha,.. nem megyek az uramhoz?  ....az egyetemen jobban tanulok? stb. De be kell látni az embernek, hogy ezeknek a mondatoknak nincsen értelme, mert csupán feltételezések végtelen lavináját indíthatja el az emberekben. Melyben minden egyes tettet kicserélhetnénk, egy ábrándos szép és könnyű álomképre, melyből kiindulva saját magunkat is teljesen tévútra vezethetjük. De egy EMBER nem akarja becsapni magát, mert már rájött arra, hogy ha saját magadat becsapod, akkor egy olyan álomvilágban élsz, melyből fel KELL egyszer ébredned és a felébredés fájdalmasabb lesz, mint bármi más az eddigi életedben. Mert egy dolgot fog porrá zúzódni benned: a valóság, ez pedig az EGO-d, az önértékelésed.

Nincs sok értelme a gondolati visszakövetkeztetéseknek, az egyes személyek életében. De nagy haszna van a természettudományokban. Hogy megtudjuk miért történtek balesetek, ahhoz fel kell tárni az ok okozatok láncolatát. Hogy a jövőben tudjunk a dolgokon változtatni. És ekkor a múlt felé vizsgálódás a jövő felé tekint. És ettől a jövő jobb lehet. És a fejlődés más kára nélkül egy EMBER számára nagyon is fontos, mindig erre törekszik.

És ejtek pár szót az eleve elrendeltségről is. Egy EMBER nem hisz az eleve elrendeltségben, mert tudja a döntés szabad, és azt mondja a sors az emberrel együtt alakul és akkor záródik amikor az ember meghal. Hogy példázzam, a különbséget képzeljünk el egy falapot, amire akadály pályát lehet építeni  egerek számára. A start pozíció az életünk kezdete, a cél pozíciója  a vége. És legyünk mi ezek a kicsiny egerek, melyek végig futnak az akadálypályán. Aki a sorsban hisz és az eleve elrendeltségben az azt mondja, hogy az akadálypálya már ki van építve, amikor az egerünk rá teszi lábait a pályára. És ezért nem tud rajta változtatni. Aki nem hisz benne, az azt mondja, hogy ahogy halad az egérke a falapon, úgy változik a pálya, és az egér döntéseitől, lesz olyan a pálya alakja amilyen. E kettő példán nagyon jól érzékelődik egy nagyon fontos dolog, az első példánál az irányítás nem az egérnél van, hanem annál, aki megalkotta a pályát ( sors, isten?). Az az egér csak szemlélődik, a másiknál az irányítás az egérnél van. De ennél tovább nem szeretnék belemászni, mert, ez a gondolatmenet elvezet egy másikhoz, amit még nem akarok most megírni. És ez pedig a hit.

UI: "Aki a sorsban hisz, az egy istenben hisz." by:Sajó Péter Viktor

Azt szokták mondani, az élet megrontója az álmodozás. Az álmodozás, mely boldogsággal tölt el, de cselekvésre nem sarkal. De igazából álmok nélkül a modern ember nem tartana ott ahol tart, mert minden újítás mögött, valami álom húzódik, mely valakinek a szívében ott lüktetett. Ezen kettőssége az ÁBRÁNDOKNAK teszi őket annyira jelentőssé az emberek életében. De vajon az EMBEREK életében az ábrándok kettős arca megjelenik-e? Erről szól mai blogbejegyzésem. Ez a bejegyzés jellemzően kettős bejegyzés lesz, mert az ábrándot és az ábrándozikat egy szócikkben tárgyalom. De nézzük előtte meg az átugrott szócikkeket.

(ábra:-,abrak:-abrakadabra:-,abrakol:-,,abrakos:-,abrakostarisznya:-,abraktakarmány:-,)

ábránd,: Hivatalosan ezt lehet róla találni a szótárban: "1, vál Érzelmes, színes, de rendszerint nem teljesülő vágy, elképzelés. 2, Zene Fantázia. Magyar ábránd: magyar népies dallamokból egybeszőtt zenemű." A második részével a meghatározásnak nem nagyon foglalkoznék, hisz azon nem sok mindent lehetne elmélkedni. Az első rész viszont szerintem nagyon fontos kérdéseket vet fel a modern ember életében.

A bevezetésben már említettem az ábrándozás kétarcúságát. De ez a kétarcúság inkább négyarcú, hisz ha az ábrándokat az időben is szétválasztjuk múltra és jövőre, egészen árnyalt képet kaphatunk. Így vannak olyan ábrándok, melyek a múlthoz kötődő passzív ábrándok és vannak olyanok melyek a múlthoz kötődő aktív ábrándok lehetnek, illetve passzív jövő ábránd és aktív jövőábrándok.

A múltban játszódó passzív ábrándokat én magam csupán életmeséknek nevezem, ezekben az ábrándokban arról van szó, hogy mi lett volna ha.... az ábrándozó valamit megcsinál, valamilyen helyzetbe keveredik. Ezek az ábrándok sehova nem vezetnek, maximum regények, novellák alapötleteit zárhatják magukba. Így kapnak értelmet, a művészek számára. Jó táptalaj lehet egy művésznek, de ha az ábrándot nem ábrázolja, hamvába holt dolog marad az egész, mondhatni időpocsékolás.

Az időskálán tovább haladva elmondhatjuk, hogy van az az ábrándozás, mely bár a múltban gyökerezik, a jövőre mutat, ezek az ábrándokat fogadalmaknak nevezhetjük. Melyek a múltban megbánt dolgainkat, igyekeznek kijavítani a jövőbe. Ez az ábránd is addig jó, míg él bennünk. Amíg teszünk azért a jelenben, hogy az ábrándjaink egyszer megvalósuljanak, ha ezt nem csináljuk meg, nem lépünk előre és csak passzívan álmodozunk ahelyett, hogy beteljesítenénk saját elképzeléseinket. PL: Mindenki ábrándozott arról, milyen jó lenne nyelvet tudni, de ahhoz, hogy tudjunk, tanulni kell, nem elég csupán elképzelni, hogy legközelebb sikerül a nyelvvizsgám, ha nem ülök le tanulni nem lesz meg az biztos.

De lépjünk túl a múlton, s fókuszáljunk a jövőre. A jövőre, melyről az ember igen szeret elálmodozni, ahelyett, hogy a jelenbe élne. A jövő passzív ábrándjai épp annyira értelmetlenek és károsak lehetnek, mint a múlt passzív álmai, aki ezekben ringatózik, s mondhatni egy fűszálat se tesz keresztbe azért, hogy valami változzon, csak várja, hogy majd a véletlenek, vagy mások úgy intézzék a dolgokat, hogy neki jó legyen, az olyan, mint aki tűzszerész vizsga nélkül akarna bombát hatástalanítani. Sajnos ez a fajta ábrándozás, a lelkileg megviselt emberekre jellemző, ők a tipikus: ÁLMODOZÓK, akik sokszor saját magukban konfrontálódnak a világgal.

ÉS mi a helyzet az tevékeny jövőbe mutató ábrándokkal. Az ilyen ábrándokat magukba záró emberek, túllépnek az ábrándokon és megvalósítják azokat, miközben ábrándjaik elsőnek tervek, majd megvalósulásokká válnak, az ilyen ember a céljaiért nem sajnálja az energiáit, mindig boldoggá teszi  a munka, melynek meglátja gyümölcsét. Ezeket az embereket hívjuk MEGÁLMODÓKNAK, ábrándjaik épp annyira lehetnek grandiózusak, mint aprók, hisz ha valaki azért töri magát, hogy az általa elképzelt kert kialakuljon vagy azért, hogy egy új épületet építsen, mely a város szerves részévé válhat, épp ugyanúgy ebbe a csoportba tartozik. Ez a tulajdonság, hogy az ábrándjait megvalósítja, az EMBEREK egyik kulcsfontosságú jellemzője, talán mondhatni az egyik személyiségi pillére. Mert az EMBEREK, a jelenben élve mindig a jövőt is szem előtt tartják.

UI:" És miért mondjuk azt, hogy istenség a mai világban az ábránd. Mert a mai világban, az emberiség és az egyének életét nem befolyásolta még ennyire semmi, mint a reklámokba és a profitba szőtt vágyakozás. " by:Sajó Péter Viktor

ábrándkép:lásd ábránd,

ábrándos:lásd ábránd,

ábrándozik:lásd ábránd,

ábrándvilág:lásd ábránd,

ábrázol,ábrázolásmód:Ismételten egy dupla szócikk bekezdéshez értem, és nem gondolnám, hogy nagyon fejtegetni kellene az ábrázol és az ábrázolásmód közti hasonlóságot. Bár egyik a cselekvés, míg máik a minőség felől közelít. Így érdekes kérdéseket vetnek fel bennem. Ilyen például: Lehet e valamit tudni, az EMBER ábrázolásmódjáról. Mi a hasznos és haszontalan momentum, ha ábrázolunk. Jelen szócikkekben nem kívánom az irodalom és az interpretáló művészet berkeiben született műalkotásokat vizsgálgatni, csupán a képzőművészeti alkotásokkal foglalkoznék. Talán a szó és hang cikkeknél fejtem majd ki látásmódomat benne. De mielőtt nekiugranék, ismertetem a kimaradt szavunkat:

(ábrázat:-,)

ábrázol: "ts ige kissé vál 1: Lerajzol; rajzban, képben bemutat, elképzeltet valakit, valamit. Hogyan ábrázoljuk a kúpot? 2: (Művészi eszközökkel) megjelenít, szemléltet, megelevenít. Regénye a polgárságot ábrázolja."  Az ábrázol fizikai cselekvésével úgy gondolnám nem sok dolgunk akadhat, ha konkrétan csupán a valóság megragadását értjük ábrázolás alatt. Bár most felötlött bennem, az a kérdés is, hogy kell-e beszélnünk arról, ha nem a közvetlen leképezés a cél, hanem valamely elvont fogalom megjelenítése. És a válaszom: Igen. Ugyanis, egy modern kori EMBER a művészetek egész tárházán keresztül, birkózik azzal, hogy megfejtse az adott ábrázolást. Mert mint néző, érteni és tudni szeretné a miérteket, egy-egy mű kapcsán. Hogy miért ábrázolnak így vagy úgy az egyes művészek. De ezt a kérdést inkább az ábrázolásmód kifejtésénél ejteném meg. 

De kezdjünk a csapongásból rendezett rendszert felépíteni. első kérdésünk: Ha az EMBER művészként ábrázol, azt, hogy teszi? A "modern ember", általánosságban, ha művészetre adja a fejét, és felettes énjétől és műveltségétől  megzavarodik. Legtöbb esetben, szinte egy alternatív világot képez le fizikai formában, melyben jó maga sem képes kiigazodni. Alkotás folyamatára jellemző, hogy szélsőséges és abnormális életciklusokra tagozódik. Műveikre, hogy oly mélyen beleágyazódtak a megfoghatatlan megfejtésébe, hogy az egész mű egyfajta asztrális és mentális ordítássá válik, a kibogozhatatlan gondolati és érzelmi következmények miatt. S ezt a asztrális és mentális pacát lökik közönségük elé, felkiáltván: Voilá, ez a művészet! És ennek három következménye van:

1, A szemlélő nem is iparkodik megfejteni, amit elé raktak, és azt mondja ezt én is képes vagyok megcsinálni. Mert nem lát mögötte tudást és szakmaiságot, nem látja a mű létrehozásával töltött időt és energiát. Ez általában az alacsonyabb életminőséggel rendelkező emberekre jellemző. De ez az életminőség, nem csak anyagi javakban érthető, hisz épp annyira nem foglalkozhat egy végzett bankár az ilyen képpel mert szakbarbár, mint egy autószerelő meg pék.

2,A szemlélő nem adja fel az első rápillantásra és meg akarja fejteni de olyan homályos és elvont absztrakcióról van szó, hogy egy időn túl ő is feladja, és csak a lüktető értetlenkedő psziché marad. Vagy ha valamire jut is a művel kapcsolatban az annyira megfoghatatlan és elvont, hogy  az  semmire sem használható. Így a mű nem lesz mássá, mint egy lényegtelen alkotás.

3,A kényszeres belemagyarázó, elitista gondolkodásmód és ezáltal a társadalmi rétegződés erősítése. Azon gondolkodás mód szerint, hogy nem vagy elég jó a műhöz. Mert nem érted. Bezzeg,aki igazán műértő az földig hajol a művészetem előtt. Mert én vagyok: A művész!

D.Tamás-absztrakt

Az EMBER-i képzőművész ezzel szemben, nem akarja megfejteni a megfejthetetlent. Elfogadja annak megfejthetetlen mivoltát, s csupán jelenségeiben gyönyörködtet. Nem kérdezi, miért jó az anyai szeretet. Csak tudja, hogy jó és azt ábrázolja, egy megnyilvánulásában. Stílusára a kiforrottság a tökéletesen megkomponált mondanivaló jellemző, akár szomorú akár vidámabb témáról is szól. Hangja nem monoton, de lágy, tudja nem sokan fogják értékelni, de nem is az a célja. Alkot de művét nem birtokolja. Ez által lehet kiváltképp hatalmas, mert boldogsága forrása az igazi ,nem cél orientált, alkotás. De nem klasszikus akademizmusról van szó, ábrázolásaiban. Bár tény, hogy technikáit megtanulta. Számára az üresen hagyott képrész épp annyira fontos mint maga a témát megjelenítő kompozíció. Nem akarja szemlélőjét megérinteni, azt akarja a szemlélő lépjen ki a rohanásból általa. Az EMBER képzőművész, nem függetleníti magát az élettől, nem szerencsés, ha csak művészetével foglalkozik, mert nem képes akkor az áramló világot csak a saját "nagyságán" keresztül látni. Igen is egy művésznek is el kell mennie dolgozni máshova. Mert csak akkor tud, hitelesen ábrázolni valamit, ami gondolat ébresztő lehet, ha ő maga azt átéli.

 Fröcskölt tájkép ( Sessu Tojó)

Leonid Afremov- Románc

ábrázolásmód: "fn. Vminek az ábrázolására felhasznált szavak v. eszközök együtt, ill. ezek művészi felhasználási módja." Az ábrázolásmód, igazából egy eszköztár amellyel a művész él. De milyen fajta eszköztár az amelyik jó? Az az eszköztár, amelyik harmonizál a mondandóval. De emellett milyen dolgok tartoznak bele az ábrázolásmódba. Mindenféleképpen meg kell említeni a technikát, az időt és az energiát. A  mű technikai szemlélésénél két felé bonthatjuk a dolgot, azt aki megfelelő technikát választott és aki nem.

De annak eltalálása, hogy melyik technika a jó, azt csak úgy lehet eldönteni, ha az ember kísérletezik, minden egyes műnél, folyton és folyton. Hogy végül a téma és a művész egyszerre, szinte összeforrva adják meg azt a stílust és technikát melyet a legkönnyebb értelmezni és mégis kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy megállítsa a szemlélőt. De ehhez idő kell.

És pont ennek az időnek a hiánya, teszi értelmezhetetlenné és ezáltal értelmetlenné a művet, amelyik néhány technikánál( lásd fröcskölés, maszatolás és társai) annyira pillanatszerű is lehet, hogy inkább menjen el az A művész, aki ilyet tud csak alkotni, krumplit kapálni, mint, hogy művészkedjen. Harmadik szempontunk az energia.

Egy komoly gondolattal és erővel rendelkező művet nem lehet kellő energia befektetés nélkül létrehozni és pont ezért egy képzőművészeti alkotás létrehozásakor mindig egyértelműen tudni kell mit akarunk kifejezni. De ehhez elsőnek saját magunkban kell letisztáznunk a gondolatot. Hisz nem sok értelme van úgy elkezdeni dolgozni, hogy azt se tudom mi az mit csinálok. Ha tetszik, ha nem a művészet általánosságban elmondható, hogy egy születés folyamatához hasonlít. De ahogy a gyermek sem két óra alatt készül, hanem kilenc hónap alatt, úgy egy munka sem lehet elkapkodva. Ahogy a szerelmesek egymásra találnak, úgy a művész is a témájával. Elsőnek csak találkozás van, csupán egy pillanatra, majd ez egyre gyakoribb találkozás, a művész és témája között. Majd elkezdődik az első lépés a mű fizikai testet öltésében, amely olyan mint egy forró szeretkezés, majd jön a lecsillapodás boldogsága, melyben ahogy a fejlődő magzatnak kialakulnak a végtagjai, úgy kerülnek az apróbb részletek is a művön a helyükre. De ez abban az esetben releváns, ha a téma maga elvont, nem könnyen fizikálisan megragadható.

 Ha a téma igazából, csak egy pillanat megragadása, a mű egységessége és harmónizálása az egyes területek közt egységes stílusba olvad. Erre nagyon jó példa a vegyes technikával készült. Ocean mist dance Ashvin Harristől. Melyben a fröcskölés és a finom szén rajz kiegészítik egymást.

Ashvin Harrison Ocean mist dance

De e kép, most, hogy jobban utánanéztem felvetett egy érdekes kérdést. Hány hasonló mű, után lesz az alkotásnak egyedisége eltüntetve? Ugyanis Ashvin Harrison, ahelyett, hogy új témát keresett volna, melyben kibontakoztathatta volna képzelőerejét és tehetségét és kompozíciós érzékét ezt a témát unalmasságig újra meg újra végigjárta, ezáltal tömegtermékké és árucikké degradálta le az első képeit. Amelyet könnyű szerrel lenyomhat a fizető vevő torkán, ezáltal mondhatni piacra termelve. Elhagyva mindennemű művészi hozzáállást és alkalmazott grafikus ( piacos grafikus )lett. Mert még egy balerina, megállít, de 20 már nem hiába mások a pózok és mások a színek. De elég volt ebből a témából, lépjünk tovább. Az átugrott szavaink a következők:

(ábrázolat:-,ábrázoló:-,)

Következő szavunk egy régies ma már szerintem nem használt kifejezés de tartalma miatt nem mehetünk el mellette. Ez pedig az:

abriktol: "ts ige nép 1, rég <Katonákat> kiképez, gyakorlatoztat. 2, <Gyermekeket> Fegyelmez, (el)ver 3,<Deszkát> nagyobb darabokra fűrészel"

Úgy gondolnám, a harmadik jelentés kifejtésével nem kell foglalkoznunk. De az első két meghatározás, azért megpiszkálhatja az agytekervényeinket. Az első számomra szembejövő kérdés nagyon egyszerű:

"Hogy áll az EMBER a katonasághoz? " Az igazi EMBER, elkerüli az erőszakot, és mindenfajta agressziót alsóbb rendűnek tart. Tudja csak a gyenge képességűek folyamodnak verbális, vagy fizikális agresszióhoz. Számára, a konfliktusok ész érvekkel, indulat nélküli levezetése és megoldása fontosabb az igazság mellett, mint az állításának megvédése. Ezért magát a katonaságot sem tartja jónak, bár elfogadja, létét. De csupán önvédelem egy kifejeződéseként tekint rá. Tudja azt is, a háború csak háborút, a szenvedés csak szenvedést szül. Épp eleget tanulta háborús borzalmakról, hogy ő maga se akarjon fegyvert fogni, de más se biztasson rá. 

A második magyarázat, már több kérdést is fel piszkál bennem. Vajon van-e: Jó gyereknevelés? Lehet e gyereket megütni? Hogy forduljunk a gyerek felé, mentálisan. Milyen a jó szülő gyerek viszony. Sajnos ezekről a kérdésekről, akár 200 könyvet is tele lehetne írni, kiemelve apró momentumokat és még sem érnénk a végére. Jómagam, nem vagyok szülő. S ezen oknál fogva nem életszerű és tapasztalatokon alapuló az ideális szülői elképzelésem. Csupán gyermekkorom, hibái és pozitív eseményei alapján alkotom meg az igazi EMBER mint szülő képét magamban. Az igazi szülő, szereti gyermekét, nem csak biológiai utódjának, hanem szellemi örökösének is tekinti, ezért a világban, ami számára érték, iparkodik megmutatni gyermekének. Hangsúlyt fektet gyermeke oktatására, oly módon, hogy megpróbálja egyensúlyban tartani a természettudományos, a bölcsésztudományos és művészet ill. sport területei közt az egyensúlyt. Akár úgy is, hogy gyermekét saját maga képzi. Az EMBER szülő, nem terheli feleslegesen a bolygóját, mert tudja, a népesség növekedés jóhoz nem vezet. így iparkodik csak két gyermeket vállalni, hogy minőségi időt és energiát tudjon gyermekével tölteni. És mind a két nemzőtag, nevelőtagként támogatva egymást közösen foglalkoznak gyermekeikkel. Az igazi EMBER szülő, nem félti gyermekét a világ megismerésétől, de mindig kihangsúlyozza, ha kérdése lenne ott van mellette, kész megválaszolni azt. Elfogadja több fajta családmodell létét, mert tudja csak egy dolog számít igazán a családban, a szeretet. Mely összeköt. És egy utolsó momentum, amely talán egyeseket megbotránkoztat, de én így gondolom. Az igazi EMBER szülő, eltudja engedni a gyermekét. Akár legyen szó a felnőtté válásról, akár a saját életút megkereséséről, akár az életből. Ugyan is, egy szülő nem akarja, hogy a gyermeke kiszolgáltatott és önállótlan legyen. Így amikor egy down-kórhoz hasonló genetikai betegség diagnózisa megszületik, még a terhesség alatt, bármennyire is szereti gyermekét és örülne jöttének, az abortusz mellett dönt. Hogy a gyermeknek ne kelljen végig szenvednie kiszolgáltatottan másokra utalva egy életet, még akkor is, ha már a szülője meghalt. Az EMBER szülő, soha nem agresszívan lép fel gyermekével szemben, ha konfliktusra kerül a sor, csak megleckézteti és igyekszik a gyermekben lévő feszültséget feloldani.

(abroncs:-, abroncsol:-,abroncsos:-,abroncsoz:-,abroncsszoknya:-,abroncsvas:-,abrosz:-,abszcisza:-,abszencia:-,

abszint:-,)

abszolút: